„Van egy csajom, vagyis volt egy csajom a Damjanich utcában és egy másik a Rumbach Sebestyénben. A Rumbach Sebestyén azt hiszi, hogy a Damjanichban lakom, a Damjanich meg hogy a Zichy Jenő utca valahányban. És igazából hol laksz? Itt. Mától. De erről... erről a fekete lyukról, erről senki nem tud. Csak te... meg a Nyúl."
Az alkotók közös játékra hívják a nézőket, akik hol megfigyelők, hol résztvevők lehetnek – ahogy a helyzet éppen kínálja. Everyman (Akárki) parafrázis ez, egy a fiatalok számára jól ismert formába, a házibuliba rejtett haláltánc. A Szörprájzparti központi témája a szakítás-elválás halálként értelmezése, párhuzamba állítása.
„Mert semmi sem olyan édes és nevetséges, mint egy kiadós szakítás, mert mindig minden utoljára van, ez van a lét legmélyén, lehet, hogy mi is most jártunk utoljára ebben a lakásban, Kossuth Lajos utca akárhány, második emelet, utcára néző egyszoba-hall. Melyet sürgősen és ráfizetéssel elcserélnénk utcára néző, egyszoba-hallos, Kossuth Lajos utcai lakásra.”
(Tompa Andrea, www.szinhaz.net)
Produkciós vezető, Dramaturg: RÓBERT Júlia
Tér, Ruhák: BALÁZS Juli
Munkatársak: NÉMETH Fruzsina, KÁRPÁTI István
Letépett kar: KOVÁCS Dániel
Tánc: KRISZTIK Csaba
Verekedés: Kristóf Borcsi, Pálos Hanna
RENDEZTE: a szerző és a társulat
Jegyvásárlás
