Vannak életrajzi vonatkozású zeneművek, olyanok, amelyek valamilyen okból kiemelten fontossá váltak szerzőjük életében. Robert Schumann egyetlen befejezett zongoraversenye nemcsak a pianistának készülő, de karrierjét saját maga derékba törő szerző életében mérföldkő, hanem a romantikus zongoraverseny-irodalomban is. több
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2021. március 19. péntek, 19:45
Nagyzenekari koncert: Schumann, Bruckner
Program:
Robert Schumann: a-moll zongoraverseny, Op. 54
---SZÜNET---
Anton Bruckner: 9. (d-moll) szimfónia
Vezényel: Fischer Iván
Szólista: Anna Vinnitskaya (zongora)
Vannak életrajzi vonatkozású zeneművek, olyanok, amelyek valamilyen okból kiemelten fontossá váltak szerzőjük életében. Robert Schumann egyetlen befejezett zongoraversenye nemcsak a pianistának készülő, de karrierjét saját maga derékba törő szerző életében mérföldkő, hanem a romantikus zongoraverseny-irodalomban is. Előadásához olyan művész szükséges, mint Anna Vinnitskaya, aki a Washington Post szerint „igazi nőstényoroszlánként falja fel a legnehezebb kottaoldalakat is”, ugyanakkor virtuozitása sosem önkényes. Bruckner utolsó szimfóniája a Beethoven óta misztikus kilences sorszám mellett befejezetlenségével tűnik ki a szerző életművéből. Hiába imádkozott minden nap érte, Isten csak három tételt hagyott neki végigírni – ebben a formában szólal meg ezúttal is a mű.
1841-ben Schumann komponált egy lírai fantáziát zongorára és zenekarra, amely a szerző leírása szerint „valami a szimfónia, a versenymű és a nagy szonáta között”. A darabot egyik kiadó sem akarta megjelentetni, ezért négy évvel később felesége, a világhírű zongorista Clara Schumann ösztönzésére két további tétellel egészítette ki. Így született meg az a-moll zongoraverseny, amely már a bemutatón óriási sikert aratott. Schumann szakított a korabeli hagyománnyal, és magamutogatás helyett a zenekar szerves részévé tette a zongorát, kivívva ezzel Liszt kritikáját: „zongoraverseny zongora nélkül”. Az idő azonban Schumannt igazolja: a nyitótétel gyönyörű zenei párbeszédei, az Intermezzo szélsőséges érzelmei és a szünet nélkül berobbanó energikus finálé virtuozitása a legnépszerűbb versenyművek közé emelte a darabot.
Bruckner esetében nem felesleges közhely arról beszélnünk, hogy a 9. szimfónia egyfajta búcsú az élettől. A szerző tisztában volt vele, hogy évek óta komponált műve jó eséllyel befejezetlen marad. Bár a rengeteg megmaradt jegyzet arról árulkodik, hogy bombasztikus fináléval készült megkoronázni a darabot – sőt, egyszer saját Te Deumát is javasolta finálénak –, egészen megrendítő és felemelő élmény, amikor a fájdalmasan szép Adagio zárja az előadást. A korábbi szimfóniáiból is idéző tétel büszke, de lágy tartott hanggal tesz pontot az 1896-ban megszakadt életmű végére. A darab az egyik legfontosabb kapocs a 19. és 20. század között. Az első tétel morajló bevezetésének merész harmóniai fordulatai, valamint a démoni scherzo hangnemileg bizonytalan, disszonáns szakaszai, széles hangközugrásai és markáns ritmusai Wagneren is túlmutatva Stravinsky, Bartók és a 2. bécsi iskola zenei világának előfutárai.
Napfényben fürdő görög sziget. Mindent körbeölelő csillogó türkiz tenger. Hangulatos tavernák, ínycsiklandó étkek, mavrodaphne… Egyszerűen idilli - tökéletes felkeresni, ott időzni, visszatérni – s persze élni. Donna Sheridan, a független, céltudatos asszony ezt a nem mindennapi környezetet választotta otthonául, és itt született húsz évvel ezelőtt Sophie is, a lánya. Sophie, aki édesanyja szemléletétől eltérően mindig is szenvedélyes szerelemről, hatalmas fehér esküvőről álmodott, elvágyik e csodálatos mediterrán szigetről. A nagy utazást azonban nem egyedül, hanem választottja, Sky oldalán tervezi elkezdeni. Házasságkötésüket mindössze egy apróság árnyékolja be: Sophie szeretné, ha édesapja vezetné oltárhoz, akit azonban nem ismer...
A dráma a szerző egyik novellája nyomán készült, címe Elem. Egy idős házaspár hétköznapjaiba pillantunk bele: mindennapos, sokszor mulatságos zsörtölődéseikbe, fel-felbukkanó emlékképeikbe, a fiatalság fájdalmas elvesztésébe, a fenyegető, rájuk ereszkedő halál közeledésébe, az elmúlás abszurd, felfoghatatlan tényébe…
Sokakat meglepett annak idején, hogy kétéves sikerszériájukat követően, miután megnyerték az A38 tehetségkutatóját, a Talentométert, és bevették Európa színpadait, köztük a Müpát is, a makrohang feloszlott. Aztán újabb, de kellemes meglepetést okoztak a hírrel, hogy 2023-ban újra megszólalt a „jazz for metalheads” – ahogy saját stílusukat meghatározzák.
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
